Még mindig élénken él bennem a tábor élménye, melyet, azt hiszem, jó darabig nem fogok tudni elfelejteni.
Ma filmeket néztem. Alkonyat, Újhold, és A tökéletes Trükk. Utóbbi személyes kedvencem, Hugh Jackman nagyon nagyot alakít benne. Meg hát ugye Tesla...:)
Gombóc (5 éves labrador-németjuhász keverék kutyám) már egy napja nyakörv nélkül csatangol. Ma is kikeféltem a bundáját. Úgy örült neki.:)
Miért nem vagy velem?...Csak ez jár a fejemben. Szédülök, ha eszembe jutsz, és csillagokat idéz fel bennem, amikor meglátlak. Páratlan vagy széles e világon, és nekem csak te kellenél. De te ezt nem veszed észre, és szándékosan forgatod a tőrt parányi szívemben, kegyetlenül, durván, mikor néha-néha a szemembe nézel. Szeretlek. De ez mit sem ér, ha ezt csak én érzem. Szerelmem viszonzatlan, és az is marad, mert már ismerlek. Tudom, hogy soha nem leszel az enyém. De én erre nem is vágyom. Nem akarlak birtokolni, csak szeretni, és szeretetet kapni. Utóbbiért esedezem hozzád, bár tudom, ez gyengeségre utal, bevallom, gyenge vagyok, mint az újszülött kismadár, mely csak fészkében van biztonságban. Hiányzol. Már egy hónapja, hogy nem láthattalak. Kegyetlenül kínoz az érzés, mely belőled fakad, s az én szívembe torkollik. És én ennek ellenére kívánom, hogy ne múljon el, mert ez a legcsodálatosabb érzés. A szerelem. Lehet, hogy összetöri a szívemet, de hamvaiból majd, mint fiatal főnixmadár, újra feléled, és újult erővel repül tovább, széles szárnyain, egy boldogabb jövő felé, melyben remélem egymásra találunk. Szeretlek.
Mára ennyi, kedves blogom. Holnap újra találkozunk.